Jelentése közép,a test súlypontja.Pontosan az,amit a kínai boxban “chi” és az aikidóban “ki” néven neveznek.Az ember középpontja,szorosan a köldök alatt.A hara tisztán technikai szerepe az,hogy általa válik egyensúlyi helyzetünk (és légzésünk) biztonságossá,hatásossá,azonban messze távolabb mutató jelentéssel is bír.
Az élet küzdelmének eredménye,akárcsak a karatéé,egy bizonyos belső tartalom kell,hogy legyen.Ez a tartalom érés eredménye.Azt jelenti,hogy az ember megtalálta önnön középpontját.Ennek a középpontnak a feltétele,szimbóluma,igazoló formája a hara.Azt az állapotot jelenti,melyben az ember megtalálta önnön középpontját,és abból kifele igaznak bizonyult.A lelki gravitációs pont megfelel a testi súlypontnak,így a lelki középpont megtalálása a testi súlypont megtalálását is jelenti.Ezért jelenti a japán ülésmód éppúgy a külső mint a belső tartalmat.A japán tántoríthatatlan higgadtsággal nyugszik ebben az önmagában.Az egész ember befelé,összegyűjtve testesül meg,tántoríthatatlan,szilárd,összegyűjtött-e három az ismertetőjele a tartásnak,ami a helyes és tudatában pontos japánra jellemző,s mai egészében a hara jelentésének kifejeződése.Úgy,ahogy az emberek ülnek és állnak,ahogy mennek,táncolnak vagy küzdenek,alapjában véve mozdulatlanul harcolnak,hiszen minden mozdulatuk egy belső,mozdulatlan középponthoz horgonyzott,mely középpont mégis kiindulópontja minden mozgásnak,erőnek,iránynak,mértéknek.Ha az ember ténylegesen a hara birtokosa,egyáltalán nincs szüksége erőre,mert egészen másféle erővel győz.A hara egy természetfeletti erőt ad,mely a világban rendkívüli teljesítményekre tesz képessé,így a japánok mindennapi tudatában,mint az érett belső lét szimbóluma él,s azt minden japán egy,a szokatlan teljesítményekhez vezető,titokzatos erőnek tartja.A hara birtokosaként az ember egyenesben marad mind tetteiben,mind a tűrésben.Aki a harával rendelkezik,mindenre képes,kész a halálra,a minden helyzetbeni csendben maradásra.Meghajol a győztes előtt önmaga megvetése nélkül,s képes a várakozásra.
Ha a gyakorlatokról beszélünk,olyan cselekvést értünk alatta,mely számunkra képességeket tesz lehetővé.Emellett a tökéletes teljesítményt tartjuk szem előtt.Minden állandóan ismételt cselekvésnek megvan az esély a tökéletesedésre,amely azt,aki azt elérte,ennek a tettnek a mesterévé teszi.Mesterről csak ott beszélhetünk,ahol a siker nemcsak hébe-hóba,hanem bizonyossággal bekövetkezik.A siker bizonyossága azonban többet feltételez,mint tökéletes képességeket.Egyébként az ember csak a technika mestere,önmaga vonatkozásában nem.Ha például figyelme elterelődik,vagy megremeg,a döntő pillanatban gyakran képessége is csődöt mond.Ahhoz azonban,hogy önmagát kézben tartsa,csak egy különleges gyakorlás vezethet,mely már nem a technikai képességekben,hanem egy emberi állapotban válik valóra.A gyakorlat eme fajtájánál nem látható a mű,hanem a megváltozott ember a lényeges.Az értelme nem egy látszólagos teljesítmény,hanem egy belső nyereség.Így válik érthetővé a japán mondás: “Íjászat,tánc,ikebana,ének,teaszertartás és harc – ez mind ugyanaz”.A látható teljesítmény szempontjából e megállapításnak nincs értelme.Eme japán művészetek igazi gyakorlása a teljes ember megalkotását célozza,s ennek eredményeképpen játszva,nem akarva teremtődik a tökéletes teljesítmény,úgy,ahogy szándékok nélkül adódik,anélkül,hogy bármi tudatosan tervezett lenne – aképpen,ahogy az alma,ha megérett,lehullik a fáról anélkül,hogy a fa ezirányban bármi erőfeszítést tett volna.Eme állapot magja asúlypont rendíthetetlensége a középpontban – vagyis a hara.
Minden gyakorlatban,melyet így végez az ember,magán tanul uralkodni.Természetesen,ahogy már az előbbiekben is említve lett,ehhez a képességhez vezető úton az ember egész figyelme,koncentrációja,akrata szükséges.A gyakorlat a szó igaz értelmében ott kezdődik,ahol a technika már uralt.A rögzítendő “Én” háttérbe szorulhat,s ahol az “énerő” már nem szükséges,ott kivirágozhat a teljesítmény.A hara gyakorlásának alapjául a belátás szolgál,ahol az ember mély lehetőségei és erői honolnak,s ahol ennek megfelelően minden művészet kitanulásának,azaz a mozgó test tettei súlypontjának kell lennie.A kifejlesztett harában az ember oly erő és oly megbízható pontosság birtokosa lesz tetteiben és teljesítményeiben,melyet a legtökéletesebb képességek,a legerősebb akarat és legfeszültebb figyelem sem vihetnek véghez.
“Tökéletesen csak akkor sikerül,ha a hara által tétetik.”
A hara gyakorlat által a következő lelki tulajdonságokhoz jutunk: tökéletes nyugodtság (közömbösség,kimértség),egyidejűleg fokozott érzékenységgel,fejlett felfogóképességgel,egybekötve minden meglepetéssel szembeni készenléti állapottal,ugynakkor villámgyors döntési képességgel,melynek mindig egy nem-igazított,nem irányított feloldottság az előfeltétele.A hara-ember nem zuhan ki egykönnyen saját középpontjából,de ha az élet mégis kiveti,teljesen magától visszabillen.
A középpont elnyeréséhez döntő,hogy az ember a feszültség és a kilazítottság helyes viszonyával tisztában legyen: szoros összefüggésben van a helyes légzéssel.Ez a légzés a rekeszizom egy mozdulatából adódik.Először teljesen tudatosan kell gyakorolni.Ehhez igazodik az ülés,a “seiza” ülés.E gyakorlat szabályszerű végzése segít bennünket utunkon a hara gyakorlásában.Ülj minden nap egy fél órát,lélegezz rekeszizmoddal és vigyél erőt az alhas tájára!Szádat csukd be!Nyújtsd a kilégzést,de hagyj annyi levegőt bent,amely pár szó kimondására elegendő.Kilégzéskor az alhasba koncentrálj valamennyi erőt.A belégzés rövid.Hagy lélegzetedet egészen nyugodtan folyni.Ne lélegezz percenként tíznél többet,s próbálj még kevesebbet elérni.Hamarosan odáig jutsz,hogy a helyes módú légzés egészen önkéntelenül folyik.Akkor már az úton jársz,mely téged egy egészen erős hara kifejlesztéséhez vezet.Természetesen a hara minden tartásban megőriztetik.Mikor jársz,állsz,ülsz vagy bármit csinálsz,azon légy,hogy köldököd könnyedén felfelé mutasson.